Hogyan végezzük helyesen a tenyerezés gyakorlatát?

648
HOZZÁSZÓLÁS:

Mindig napoztatás után tenyerezzünk. A tenyerezés az egyik legeredményesebb módszer az érzékelő idegek feszültségeinek a levezetésére, valamint a lelkileg és testileg feszült állapotból való megszabadulásra. Gyakori alkalmazását mindenkinek ajánlhatjuk, akinek valamilyen szempanasza van. Csökkenti a fáradtságot és hozzásegíti a szemet a tartósabb és jobb látáshoz.

Hogyan végezzük a gyakorlatot?

Helyezzük mindkét kezünket kagyló alakban a szemünk főié, hogy mindkét kéztő az arccsonton nyugodjék, az ujjak pedig a homlokon egymásra lapolódjanak. Ügyeljünk arra, hogy a tenyerünk soha ne érjen hozzá a szemünkhöz.

Mihelyt nem jut át már semmilyen fény sem, lazán csukjuk be a szemünket, miközben ellenőrizzük a szemhéjak, szemöldökök és az ujjak ellazított állapotát. Üljünk úgy, hogy a könyökünk egy ölünkbe helyezett párnára támaszkodhasson. A hátunkat és a fejünket tartsuk egyenesen. Üljünk kényelmesen és lazán. Ne hajtsuk előre a fejünket. Ha a kezünk így nem ér el egészen a fejünkig, inkább a teljes felsőtestünket hajtsuk előre. A tenyerezés csak keveset használ, ha a test merev és közben kényelmetlenül érezzük magunkat.

Ha a tenyerezést fekve végezzük, tegyünk mindkét könyökünk alá egy-egy kispárnát. Ezt a gyakorlatot egy asztal mellett ülve is elvégezhetjük: könyökünket támasszuk ilyenkor kispárnával vagy anélkül az asztal lapjára. Itt is ügyeljünk arra, hogy hátunk és nyakunk egy egyenesbe essen.

Ha a tenyerezés sikeres, bársonyszerű feketeséget kell tapasztalnunk, miközben nem látunk semmiféle színt, vagy szürkeséget, sem pedig képeket. Az, hogy milyen mély árnyalatú feketeséget látunk, megfelel a gőzgép nyomásmérőjének, mutatja lazítottságunk fokát. A napoztatás ingerelte a recehártya idegeit, a sötétség pedig pihenteti őket.

Az agy látóközpontjai azonban még nincsenek ellazítva mindaddig, amíg fennáll valamilyen feszültség, nem látjuk a mély feketeséget. Egyesek különféle színeket látnak, feketéskéket vagy feketésszürkét, mások világos foltokat tapasztalnak sötét háttéren.

Mivel minden fényt kirekesztettünk a szemünkből, logikus, hogy minden ilyen színérzékelés csak csalódás. A valóságban tehát semmit sem “látunk”, függetlenül attól, hogy a látott képek mennyire elevenek.

A tenyerezés fizikai gyakorlatánál sokkal döntőbb a szellemi jellege. Sikere saját gondolkodási szokásainktól is függ. Célunk a tökéletes lelki ellazítás elérése. Minden, nem ehhez tartozó gondolatot el kell hessegetnünk a tudatunkból, de nem úgy, hogy megpróbálunk megszabadulni valamennyitől, hanem a gondolatvezetés segítségével.

Hogyan érhetünk el ilyen tökéletes lazítottságot?

Ha azon igyekszünk, hogy feketeséget lássunk, ez nem vezet célra. Ez ugyanis megerőltetéssel jár. Ha igazán lazítani akarunk, hagyjunk fel azzal, hogy a szemünkre gondolunk!

Milyen jólesik a sötétség az erős fény után! Talán sikerült már annyira ellazulnunk, hogy kezdünk álmosak lenni. “Mi yen jó a lazítás” — gondoljuk élvezettel. Ez azonban nem az a fajta laza állapot, amelyet el akarunk érni. Célunk nem a szellemi tespedtség és lustaság, hanem az éberség és az, hogy gondolata inkát ellenőrzésünk alatt tartsuk. Ezért a tenyerezésnek nem csupán a fizikai oldalával foglalkozunk, hanem a szellemivel is.

Fontos, hogy pontosan tudjuk, mi a célunk. A tenyerezéssel a belső lazított állapotot akarjuk elérni. A közben érzékelt feketeség mélységének meg kell felelnie az elért lazítottsági foknak. Ez a feketeség nem jelenik meg, ha álmosan vagy tompán ülünk a gyakorlat közben. A mély feketeséget csak akkor érhetjük el, ha elfordítjuk gondolatainkat a véletlenszerűen megjelenő képek szokásos összevisszaságától, és arra összpontosítunk, hogy egyetlen gondolatot gondoljunk, helyesen.

Itt ismét régi ismerősünkkel, a lustasággal találkozunk. Azt sugalija: “Miért is ne élveznéd ezt a jóleső áimosságot? Micsoda? Még mindig nem látod a feketeséget? Akkor ne is törődj ezzel tovább. Hadd fussanak a gondolataid továbbra is összevissza, ahogy szoktak. Nyugodtan révedezzél csak így magad elé, vagy gondolj a következő megbeszélésedre.” A lustaság meggyőző és alattomos természetű.

A tekintet csukott szemmel is merevvé válhat. Ezért tenyerezés közben idézzünk fel emlékezetünkből néhány képet. Ezek örömteli, boldog emlékek legyenek, amelyeket most újra megjelenítünk. Talán éppen önmagunkat látjuk például egy csónakban, amely egy folyópart mentén halad vagy egy téli kiránduláson, síelés közben egy hegyoldalon. Lehet az is, hogy egy színpompás kertben ülünk és csak az elhúzó bárányfelhőket nézzük.

Bármilyen képet is válasszunk, semmiképpen ne erőltessük a felidézését. Hagyjuk, hogy nyugodtan, magától álljon össze, az egyes részleteket is csak fokozatosan idézzük fel, például a görbe, bütykös ágat, amely kinyúlik a folyó fölé, a madarat, amely éppen felrepül, vagy egy szaladó gyerek kecses testmozgását.

Ha éppen egy kert képét idézzük fel, gondoljunk először a virágágyásra, majd a rózsabokorra, végül egyetlen rózsaszálra mindaddig, amíg minden részlete felismerhetővé válik. Ügyeljünk arra, hogy se másik téma, se más képek, se más gondolatok ne tereljék el a figyelmünket.

648
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]